Hasta la vista, Madrid!

Ezekben a napokban az elcsendesedés és a türelem időszakát éljük, miközben minden gondolatunk és imánk azokkal az emberekkel vannak, akik életüket áldozva gyógyítják betegeinket, munkájukból, hivatásukból tesznek meg értünk a lehető legtöbb módon mindent.  

Ezekben a napokban nem tudunk sokat tenni, minthogy összefogunk, adakozunk és kitartunk. Aztán újra elcsendesedünk. Ezen időkben visszatekinthetünk, végignézhetjük azokat a fotókat és újra átélhetjük azokat a pillanatokat, amelyekkel korábbi utazásaink során találkoztunk, baráti vagy családi eseményeken, vagy bármely olyan pillanatot ami mindig mosolyt csal az arcunkra. Ezzel együtt új terveket szőhetünk, hogy amint vége lesz ennek az “egésznek” megfogjuk egymás kezét és útnak indulunk, újra. 

Most mi is visszatekintünk, egészen február közepére-végére, amikor nagyon észveszejtő gondolatnak tűnt, hogy ide is elér a járvány. Bár a bejegyzés rögvest hazaérkezés után elkezdett íródni, a lustaság és egyéb okok miatt a fiók mélyére került, az ezt követő időszakról meg nem kell írnunk. 

Hosszas gondolkodás után aztán arra jutottunk, befejezzük és közzétesszük a beszámolónkat a – egy ideig utolsó – legutóbbi utazásunkról, a spanyol fővárosról, Madridról. Már csak azért is, hogy ne álljon és porosodjon többet piszkozatként, meg oly távolinak tűnik az a szűk két hónap az utazás óta, amikor enyhén szólva is tömegek jártak az utcán reggeltől napestig, mit sem sejtve, hogy mennyire meg fog változni minden.

untitled-28.jpg

Most pedig nagyon erős nosztalgia következik még számunkra is, mert mostantól az a szövegrész jön, amit még februárban kezdtünk el írni:

A közelmúltban kicsit magukkal sodortak a légitársaságok black friday, pink monday és egyéb akcióhullámai, olyannyira, hogy a havi bevásárlást egy sztenderd hiper-szupermarket helyett a Ryan/Wizz oldalán végeztük. Aztán az lett a vége, hogy végigtanulmányoztuk a kínálatot, majd a belső hang azt súgta, hogy vegyük meg az akkor olcsó jegyet Madridba, Spanyolország fővárosába, február utolsó előtti hétvégéjére. 

untitled-36.jpg

Őszintén bevallva, olyan nagyon sok reményt nem fűztünk ahhoz, hogy mennyire jó lesz nekünk, mennyire lesz szép és mennyire éri meg, csak azért ittunk a medve bőrére, mert minden előrejelzés napos, meleg időt jósolt, aztán így is lett. 

A péntek kora esti érkezést bearanyozta, hogy egészen a reptérig ki van épülve a város amúgy is nagy metróhálózata, így egész gyorsan el lehetett érni a szállásunkat, ami nem is hotel, nem is több személyes hostel, hanem egy “Hostal” típusú létesítmény volt, amiből rengeteg van a városban. Felszereltségben és minőségben jónéhány szállodát kenterbe ver.

Szállásfoglalás után még egy órányi sétára kimentünk, plusz vacsorázni  – az evés-ivásról lentebb írunk, de készültünk egy iszonyat jó, de legalább annyira fárasztó szóviccel is. A legeslegelső benyomásunk a városképről: mintha egy mixerben összeráztuk volna Budapestet, Párizst és egy olasz nagyvárost. Ami nagyon-nagyon jó, mert mindegyiket szeretjük. 

Másnap reggel, szombaton, reggeli után végre alaposabban be tudtuk járni a várost. Első állomásunk a Plaza de Pontejos, majd a Puerta del Sol következett.

Puerta del Sol. Forrás: elmundo.es

Ezután a Királyi palota felé vettük az irányt.

A belépőt inkább elővételben, online érdemes megvenni. Bár lehet a helyszínen is, de elég nagy sorra kell készülni, valamint elég erőszakos bevándorlókra, akik karkötőket és egyéb dolgokat próbálnak ránk sózni, meg ránk dobni, de ha kedvesen, illedelmesen megköszönöd és nemet mondasz, torkaszakadtából jön a “Racism is no good” mondat. Szomorú…
A palotában a királyi család történetét ismerhetjük meg tüzetesen, különböző rendeltetésű termeket és szobákat mutatnak be, pl. bálterem, étkező, hálószoba, dolgozószoba, gyerekszoba, porcelánterem. Már csak az egyedi díszítések, belsőépítészeti megoldások miatt is kötelezővé tennénk a látogatást. Akkor is, ha már Schönbrunn ki lett húzva a listáról. Egy bizonyos pontig pedig még fotózni is lehetett. 

A palotához egy nagyon szép kert is tartozik:

Ha van egy kis fölös pénzünk, akkor javasoljuk a Botanikus kertet, nemcsak a műfaj kedvelőinek, és egyúttal a Retiro parkot is meg tudjuk ejteni. Bár ottlétünkkor a botanikus kert növényzete még épp törölgette szemeit az ébredezésében, az év egy későbbi szakaszában csodálatos látványt nyújthat. A kertben találhatunk két üvegházat, az egyikben trópusi-, míg a másikban sivatagi növényekkel. 

Retiro Park nemcsak ideális kikapcsolódási hely, ahol a városba látogatók és a helyiek egymás mellett piknikeznek, sportolnak, hanem olyan látnivalóknak is otthont ad többek között, mint a Kristálypalota, a XII. Alfonz – emlékmű, az Emlékezés erdeje, amely a városban történt terrortámadás áldozatainak állít emléket. 

A parktól nem nagyon messze, de egy kisebb kiadós sétára található az Atocha pályaudvar, amely váróterme szintén botanikus kertként szolgál. 

A pályaudvar után visszatértünk a belvárosba, a Plaza Mayor, és a San Miguel piac érintésével. Nem akartuk úgy elhagyni a várost, hogy ne nézzünk meg egy piacot, de ahogy bementünk, úgy jöttünk is ki, k***a nagy volt a tömeg.

A naplementét a Debod templomnál néztük meg. Eredetileg az ókori Egyiptomban épült templom, melyet 1968-ban Spanyolországnak adományozta az Egyiptomi állam. 

A látványosság fő vonzereje a templom körüli mesterséges tó, ami sajnos hosszú ideje felújítás alatt áll, különben ez a látvány fogadott volna bennünket:

forrás: wikipédia


Az nagyon tetszett Madridban mindkettőnknek, hogy nagyon vibrál, nagyon él. Minden parkban sokan ültek, álltak, játszottak, olvastak, beszélgettek és egy szalmaszálat már nem nagyon lehetett elejteni. Főleg a Debod templom melletti Oeste parkban.

20200222_181536.jpg

Hazautazás előtt, vasárnap sétáltunk egy nagyot a Gran Via-n, valamennyi grandiózus épület tetején rooftop-bar található, bár ezeket nem volt alkalmunk kipróbálni, de ami késik, nem múlik. 

Ami azonban sokkal érdekesebb, vasárnaponként Madrid egy városrésze egy hatalmas bolhapiaccá alakul, ahol minden is kapható. De tényleg. Ez a híres El Rastro piac. Jellege és története miatt is nagyon nagy tömegre kell számítani a több, hosszú utcát is felölelő piacon, de mindenképp megéri. Minden utcában másféle dolgot lehet venni, pl. az egyikben csak antikvár lemezeket, CD-ket, filmeket, a másikban antikvár relikviákat, díszeket, a harmadikban meg ruhákat. 

img_1628.jpeg

A fiesta pedig nem maradhat el evés és ivás nélkül. 🙂 

Taberna El Sur 

img_1589.jpeg

Emlékszel még arra az ígéretre, hogy ezen a résznél majd jön egy jó szóvicc? Nos, hát ez a bisztró kifejezetten nem szúrta el az esténket, sőt! Csak zárójelben, nagyon köszönjük, hogy most nem léptél ki a bejegyzésből, öntöttél le minket egy kancsó vízzel és nem vágtad hozzánk a kancsót képzeletben… 🙂 
Nem hagyhattuk ki, ezt be kell látni. 
No, de most komolyan. Érkezésünk után nem sokkal bukkantunk erre a helyre egy kisebb utca sarkában, és nemcsak a neve fogott meg, sok jó pontja volt minden értékelős oldalon. A paella isteni, a tapas kötelező, a hangulat és a sör kiváló. Az angol nem nagyon ment, de ez a legkevesebb. 

Reggelihez:


Zenith Brunch & Cocktails

A Chuecha negyed mellett, a Valverde utcában található nagyon impozáns és hangulatos hely villásreggelihez, valamint a reggeli sangriához. Bár zömében turisták látogatják, semmit nem von le az ételek és a kiszolgálás minőségéből.

Cafelito

20200223_110931.jpg

A Somberete úton található, egész kicsi, de annál barátságosabb helyi kávézó és reggeliző. Vasárnap reggel ettünk itt és nagyon tetszett, hogy a szomszéd utcákból ide jöttek le a lakók elolvasni a vasárnapi újságot és elfogyasztani a napindító kávét. 

20200223_104712.jpg

Ebédhez:

Tinto y Tapas

img_1616.jpeg

Az Almade utcában lakozik ez a bisztró, mindent lehet enni, ami autentikus, kezdve a tapasoktól az empanadakig. 

img_1612.jpeg

Desszertnek pedig, csakis a Churros! 

Szinte minden sarkon van olyan bolt/bódé, de legalábbis kávézó, ahol lehet churrost kapni. Egy-egy helyen olyat is lehet enni, hogy Pikachurros. 

Chocolateria San Gines

Az árakat tekintve, nem kell számítani drágaságra. Olcsóbb, mint Olaszország egyes részei és mint Németország, de drágább, mint Magyarország.

Végezetül, egy rövid galéria Madrid hangulatos utcáiról, házairól:

Azt nem egyszer írtuk le, hogy tömegre kell számítani, de sok jó ember mellett mindig elfér még 2-3, vagy annál több is, és az is tény, hogy turisztikailag Barcelona talán kicsit vonzóbb is, de véleményünk szerint Madrid kihagyhatatlan és többet rejt magában, mint 2,5 napnyi látogatási idő. Jónéhány helyett nem tudtunk megnézni időhiány miatt, meg hát inkább csak sétáltunk és felvettük a város hangulatát, csodás épületeit, ha de úgyis visszajövünk, bepótolni a hiányosságokat, mint például a Casa de Campo-t vagy Toledo-t. 
Ezért is lett a bejegyzés címe, hogy viszlát később, Madrid!

Visszaolvasva – visszatekintve, nagyon jó volt újra ott lenni és egyben nagyon fura is, hogy nem is olyan rég szabadon lehetett járni-kelni, nem gondolva arra, hogy mi is fog történni később vagy mi történhet később. 
Hisszük, hogy minden vihart csodás napsütés követ. Viszlát, később! 🙂