Eljött a nyár, és most már tényleg valamelyest könnyebb lett az utazás az EU-s oltásigazolás bevezetésével, így végképp minden, de minden akadály elhárult, beindítsuk a nagyipari utazásainkat. Mondjuk már azelőtt jóval megvoltak a foglalásaink, mint az oltásigazolás élesítése, ez csak egy ráerősítés volt.

Puglia Olaszország déli részén helyezkedik el, a csizma sarkán. Régi vágyunk teljesült azzal, hogy elutaztunk erre a vidékre, mivel a “túloldalon”, az Amalfi-parton már jártunk, kíváncsiak is voltunk, hogy milyen a keleti rész. Annyit azonban muszáj elspoilerezni, azért is, hogy tovább olvass, hogy véleményünk szerint sokkal szebb, sokkal barátságosabb, természetesebb légkörrel találkoztunk és nemcsak azért, mert a futball EB elődöntő-döntő idején voltunk ott.

Az egyhetes utazásunk során az alábbiakat tudtuk felfedezni Pugliából:

Bari

Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa.

Legjellemzőbb negyede, a grandiózus, főként a 19. században építeni kezdett újvároson kívül a Barivecchia, az óváros, melyet egy várfal ölel körbe. Itt találhatóak a vallási emlékhelyek, a legjobb éttermek többsége, na meg a feledhetetlen és kihagyhatatlan, öblítő illattal átitatott szűk sikátorok.

Vallási élete kifejezetten jelentős, szinte minden utcában található 1 templom és valamennyi ház falán 1-1 szentkép. Ezen templomok többnyire romanikus stílusban épült. A  stílus alapvető elemei a masszív falak és oszlopok, a kerekített boltívek és a lapos mennyezetek. Pugliában, így Bariban is, ez a stílus erősen ötvöződött a helyi bizánci és szaracén behatásokkal, ennek eredményeként a hagyományos, romanikára jellemző elemek eklektikus módon más stíluselemekkel keveredtek.

Kiemelkedő ezek közül a San Sabino katedrális és a San Nicola-bazilika.

A régi kikötőt elhagyva egy hosszú, majdnem 3 km hosszú tengerparti sétány Mussolini korából maradt fenn. Dél felé haladva számos hatalmas, azon kor stílusait jegyző épületekkel találkozunk, pl.: a rendőrség, csendőrség épülete.

A sétány végén pedig a Pane e pomodoro nevű strand.

MOnopoli

Egy közel 40.000-es település, Baritól 40 perc vonatútra. A település a görögök által alapított Gnathia városához tartozó kis falucska volt. A mai napig is megvannak ezek a behatások, óvárosában andalogva könnyen érezhetjük magunkat egy görög falucskában.

Monopoli és a monopoliták városukat Puglia szívének nevezik: a tengerből született és a tengerből élő város, a mediterrán és a kelet értékeit megőrizve, a bájos, boltívekkel tarkított hófehér házak, és az őket összekötő szűk utcák egy kivételes, idilli hangulatot teremtenek, ráadásul, haladva a korral, a városvezetést egy olyan koncepció megvalósítását tűzte maga elé, hogy az óváros házaiból kilépve 100 méteren belül mindenféle bolt – kávézó – szolgáltatás elérhető legyen. És ez így is van. 🙂

Legnagyobb bevételét a város a turizmuson kívül a halászatból szerzi. Kikötőjében számos halászcsónak teszi még autentikusabbá a hangulatot. Mellette található a várkastély, valamint a város köré épült várfal, melyet természetesen körbe lehet sétálni, ahonnan varázslatos a látvány.

A tereken – utcákon számos kifejezetten jó és hangulatos éttermek – bárok – kávézók találhatóak.

És nem is maradhat el a strand sem. Közvetlenül a város alatt lévő Spiaggia Porta Vecchia kifejezetten egy élménystrand. A tekintetben, hogy a tengerben úszkálsz, közben láthatod a kisváros történéseit.

Polignano a Mare

Polignano a Mare közvetlenül Monopoli előtt helyezkedik. Szintén görögök alapították, krisztus előtti 4. században. A magas sziklákra épült város egy igazi gyöngyszem a vidéken és számos ponton meg lehet csodálni a kilátókról a várost, valamint a tengert.

A település már sokkal látogatottabb, mint Monopoli, de mindenkinek jut hely.

A Lama Monachile híd alatt lakozó strandnak szerintem nincs párja. A kristálytiszta víz, a magas sziklák és barlangok közötti úszás felejthetetlen élményt nyújt. A bátrabbak még a sziklákról be is ugorhatnak a vízbe. Érdekesség, hogy valamennyi strand a vidéken még szabad strand. Persze mindenhol van 1-1 elkülönített rész, ahol csak napágy bérléssel lehet csak bemenni a strandra.

Alberobello i Trulli

A trulli építészet története 1481-re nyúlik vissza.
Alberobello területének tulajdonosai, a Conversano D’Acquaviva D’Aragona grófjai szerették volna a nápolyi királyság újonnan bevezetett adóit kikerülni, ezért megparancsolták a lakosoknak, lakásaikat szárazon, habarcs használata nélkül építsék fel, hogy instabil épületek legyenek, könnyen lebonthatóak vagy akár mozdíthatóak. Így egy esetleges ellenőrzés során senki sem kerülhetett bajba.

A legtöbb házba ingyenes a belépés, mivel a Largo Martellotta egyik oldalán a házak ajándékboltnak, étteremnek, kávézónak lett berendezve, és valamennyi ajándékboltra a “Free rooftop terrace” tábla van kifüggesztve. Kifelé jövet azonban szeretettel várnak, hogy rádbeszéljenek egy-egy ajándéktárgyat, vagy házi készítésű likőrt. Visszafelé, az újváros felé haladva is találunk Trulli házakat, amik már lakóházként funkcionálnak.

Mindenképp érdemes fél napot a városra szánni, Bari felől közvetlen busszal is el lehet jutni.

vÉGEZETÜL

A szállások árait tekintve, ez a vidék lényegesebben olcsóbb, mint az Amalfi-öböl, de kevésbé látogatottabb, talán ezért sem fizetős a legtöbb strand. Kíváncsi vagyok, mikor fog átbillenni a mérleg.

Ami mindenképp nagyon sokáig megmarad bennünk, és amiért biztos, hogy vissza fogunk menni Pugliába, az a térség hangulata. Naplemente után, a terekre, a tengerparti sétányra kitelepült teljes generációnyi famíliák, akik hozták magukkal a láda sört, a megrendelt pizzákat, játékokat a gyerekeknek, miközben a rájuk jellemző stílusban megvitatták az élet legkisebb és legnagyobb dolgait, egészen hajnalig.

Ezen felül, Puglia – vagy ha úgy tetszik Apulia – tartomány leghíresebb terméke az orechiette, azaz a kagylócska tészta. Bariban, a Via dei orechiette nevű utca ennek állít emléket, vagyis inkább itt őrzik a legnagyobb hagyományát: a házak ajtajában, vagy előttük kisebb csoportokba összegyűlt mammák gyúrják, és vásárolni is lehet tőlük. Üzleti érzékük kivételes, nemcsak tésztát, hanem házi aszalt paradicsomot is lehet tőlük venni, miközben elmondják, hogy ehhez az adag tésztához egy zacskó aszalt paradicsom nem elég, tehát ha finomra szeretnéd főzni, muszáj venned. Aztán bemegy a házba, majd kihoz egy kis doboz – tényleg igazi – nagymama sütit.

Jórészt minden étteremben is meg lehet kóstolni, főleg aszalt paradicsommal és szintén helyben gyártott termékkel: a stracciatela vagy burrata sajttal. Mindkettő mozzarella alapú. Szerencsére már itthon is vannak olyan import boltok, ahol lehet kapni.

Számos várost és látnivalóra már nem volt időnk az egy hét leteltével, de így is meghatározó és felejthetetlen nyaralás volt, bátran ajánljuk mindenkinek megtapasztalni a helyiek közvetlenségét, hogy mennyire ráérnek mindig és hogy mennyire gazdag látnivalókban Puglia tartománya.

Ha méginkább belekóstolnál a hangulatba, tekintsd meg a vlogunkat!