Szkopje és Észak-Macedónia teljes egészében napjainkban nem feltétlen szépségéről, érdekességétől híres, hanem egyéb, politikai hírei miatt. Ennek ellenére számos magyar látogat az ország fővárosába, utazásunkkor is rengetegen voltunk. Voltak olyanok, akik szóba is elegyedtek egymással, hogy ki miért utazik most Szkopjébe. A válasz egyöntetűen ez volt: mert olcsó.
Valóban, egy retúrjegy 6.000 ft./ fő “helyjegy” nélkül, és a szállásunk is 2 éjszakára a centrum kellős közepén 17.000 forintba került 2 éjszakára, 2 főnek.
Azt is aláírjuk, hogy az egyik legfőbb motiváló erő a pénz, de azért kicsit magunkba is néztünk, hogy ne csak az olcsósága miatt érdekeljen, hanem mert utazás előtt azt gondoltuk, szép lesz.
Szkopje Észak-Macedónia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Lakossága megközelíthetően 544.000 fő, ebből 66% macedón nemzetiségű, de nagy számban élnek a városban albán és török nemzetiségű lakosok is. Nemzeti valutája a dénár (MKD), egy dénár nagyjából 5.3, 5.4 forintnak felel meg.
A reptérről legegyszerűbben shuttle-busszal lehet közvetlenül a városba jutni, ami 180 dénár/fő. A busz mellett taxival lehet a városba jutni, egy út kb. 20 euró.
Az első benyomásunk a városról az volt, hogy még egyáltalán nincs kész. Ahogy leszálltunk a buszról és elindultunk a főtér felé, rengeteg giccses szobor és épület jött velünk szembe, de megannyi félkész épület lelhető fel szinte rögtön.
Az 1963-as földrengés sajnos elpusztította a város négyötödét, vele együtt rengeteg, az oszmán korból fennmaradt épület is romba dőlt. Nemzetközi segítséggel hamar újjáéledt, azonban a 60-as, 70-es éveknek megfelelő brutalista jegyekkel felvértezett épületeket keltettek életre. A város északi oldalán még a mai napig megmaradt a török bazár rengeteg, tipikus török üzletekkel, piaccal, mecsetekkel. Ebben a negyedben laknak a város török nemzetiségű polgárai is.
Főbb látnivalók a városban:
Macedónia tér
Kőhíd (Stone Bridge)
Művészetek hídja (Art Bridge)
Szkopjei Erőd
Városi park
Vodnó-hegy és a Nagy Kereszt
2000-ben épült meg a Millenniumi Kereszt, amely Európa egyik legnagyobb keresztje. Macedónia egyik legvonzóbb attrakciója. Eljutni elméletben egyszerű. A belvárosból helyi busz visz a hegyoldalig, onnan felvonóval lehet eljutni a kereszthez. Gyakorlatban kicsit nehézkes. Az egész komplexum 17.00-kor bezár, és az óránkénti buszra már-már lehetetlen feladat jegyet venni. A buszmegálló környékének összes trafikjában és újságosában se tudták megmondani, hogy hol lehet vonaljegyet venni.
Vapcarov utca
Hosszú sétálóutca a belvárosban, rengeteg bolttal, étteremmel, szórakozóhellyel. Az utcában rengeteg a fenti képhez hasonló kicsinosított panelház.
Teréz Anya szülőháza
Ha lehet ilyet mondani, és ha tényleg létezik ilyen fogalom, hogy tipikus balkán, akkor Szkopje biztosan magába foglal számos balkáni tulajdonságot. A városban sok a kóbor macska, kóbor kutya, utóbbiak előszeretettel cikáznak falkástól a városban, napoznak a főtéren, nem zavarva az embereket.
A kóbor állatok mellett akad jónéhány kéregető gyermek is a Macedónia tér és a kőhíd környékén, fontos vigyázni, van, hogy többen jönnek és megpróbálnak turkálni a zsebekben.
Vegyes galériánk a városról
A Szkopje 2014 nevű – vitatott – városrendezési, városépítési program keretein belül a város Londontól vásárolt Double Decker buszai szolgálják jórészt a városi közlekedést.
A városban egy hosszú hétvégét töltöttünk, péntek délutántól vasárnap késő délutánig. Nagyon úgy tűnik, hogy a város még nagyon keresi önmagát vagy egyáltalán milyen irányba fejlődjön. Ami biztos, a Gruevszki-féle nagy városrendezési, városépítési projekt, a “Szkopje 2014” megállni látszik, a szisztematikus szobor és történelmi belváros építése megállt, a még akkor elkezdett építések is félbe vannak hagyva.
Ennek ellenére rengeteg kávézó, bár, étterem nyílik egymás után, jelezvén, hogy itt bizony minden készen áll a turisták fogadására, már csak jönni kellene.
Köszönjük, hogy elolvastad Szkopjéről készült beszámolónkat. Ide kattintva tudsz minket követni facebookon.
Mi is utazunk 