Ahogy mondás is tartja, egy sör nem sör, egy egynapos kirándulás nem is kirándulás és ahogy az olaszországi ismerősünk tanácsolta: ha csak egy napra akartok elmenni Nápolyba, akkor inkább el se menjetek!
Renitensek voltunk, ismét, meg ha nem is Nápolyban nyaraltunk, hanem délebbre (melyről itt olvashatsz), azért illik meglátogatni és egy napot eltölteni. De azoknak is ajánljuk a következő írást, akik valamilyen okból kifolyólag csak egy napot tudnak tölteni Nápolyban.
A városban végig – meg még most is, hogy visszatekintünk – a Piedone, a zsaru főcímdala cseng a fejünkben. Reméljük, most már neked is, kedves olvasónk. 🙂
És valóban, az egész helyi atmoszférára jellemző az a hangulat, amit a főcímzene átad nekünk.
Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa, Róma és Milánó után. Lakossága megközelítőleg egymillió fő. Történelmi jelentősége és kulturális, gazdasági jelentősége miatt Dél-Olaszország nem hivatalos fővárosának is tekintik.
A Ryanair és a Wizz air is heti több alkalommal repül ide Budapestről. A repülőjegyek retúr árai 20 – 30.000 forint között mozognak.
Nápolyba vonattal érkeztünk Vietri sul Mare felől. A központi pályaudvar felől egyenesen a Spaccanapoli felé vettük az irányt, amely a történelmi belváros főutcája, 2 km hosszúságú. Számos teret, látnivalót rejt az útvonal, nem beszélve a vásárlási lehetőségekről, éttermekről, kávézókról.
Nemcsak a Spaccanapoli negyedben, hanem szerte a városban számot tevő az egyházi épület, nagy számban vannak templomok.
San Domenico Maggiore templom
A templom 1283 és 1324 között épült, számos változáson esett át az évszázadok során, beleértve az 1670-ben történt barokk átalakítást. A 19. században a templomot visszaállították eredeti gótikus formájába.
Santa Chiara kolostor
A Santa Chiara nápolyi bazilika, egyházi komplexum, amely magába foglalja a tulajdonképpeni templomot, a kolostort, kriptákat és egy múzeumot.
Galleria Umberto
A Galleria Umberto egy passzázs, amelyet a milánói Galleria Vittorio Emanuele II. mintájára építettek 1887 és 1891 között.
Palazzo Reale (Nápolyi királyi palota)
San Francesco di Paola templom és a Piazza del Plebiscito
Kikötő
Nápolyt a pizza őshazájaként is szokták említeni, innen származik a világhírű, hamisíthatatlan nápolyi pizza. Íme néhány olyan hely, ahol évtizedek óta családi hagyomány alapján sütnek.
L’antica pizzeria da Michele napoli
Pizzeria Di Matteo
(c) amioitaly.com
A legtöbb jó pizzázó nem mindig étterem kialakítású, tehát csak 1-2 asztallal rendelkezik, vagy csak egyel. A pizzázók előtt pedig kisebb-nagyobb sorok álltak, érdemes nyitásra időzíteni a vacsorát, de ha türelmesek vagyunk és kivárjuk a sort, nagyon jól járunk, isteni a tradícionális nápolyi pizza.
A nap végén tényleg azt tapasztaltuk, hogy sajnos nem volt idő még sok látványosságot megtekinteni, nem lehetett teljesen átérezni a város hangulatát, azonban belekóstolni annál inkább és kedvet kapni, hogy újra meglátogassuk a várost, remélhetőleg hosszabb időre.
A nápolyi kiruccanásunk az Amalfi-parton töltött nyaralásunk része, az erről írt beszámolónkat ide kattintva olvasható.
Mi is utazunk 