Rómát látni és visszamenni

Veni, vidi, vici! – Tartja a méltán híres mondás, amit még fordítani sem kell. Ez pedig méltán híres az olasz fővárosra, mert jöttünk, láttunk és meggyőzött minket, hogy a városnak nemcsak gazdag múltja van, vibráló jelene.És hogy milyen jövője lesz? Azt majd megmondjuk, ha visszamegyünk, mert mindenféle spoiler nélkül azt kell leírnunk, hogy Rómát legalább kétszer látni kell. Legalábbis szerintünk. 

dsc_0096x.jpg

Ez év szeptember elején látogattuk meg az ezer kút városát, a hét dombra épült várost és végül minden utunk ide vezetett. Most, hogy ellőttük a még ki le nem írt és el nem hangzott mondásokat, legyünk komolyak: egész kivételes helyzet, mindkét nagy fapados társaság repül ide, a Ryanair a Ciampino reptérre, a Wizz pedig a Fiumicino repülőtérre, akik nem szeretik a fapadost, javasoljuk az Alitaliat. Mi Ryanairrel utazunk, egy szerda esti járattal. A Ciampino meglepően kicsi, talán akkora, mint itthon az 1-es terminál. A városba a reptérről shuttlebusszal a legegyszerűbb és leggyorsabb az eljutás, viszont buszjegyet csak a reptér egy büféjében lehet kapni. Tényleg. Azt már rég megtapasztaltuk, hogy minden kezdet nehéz, türelmesen végigvártuk amíg mindenki megveszi a kávéját, vacsiját, aztán megvettük mi is a jegyünket, utána már csak úgy száguldott a busz, majd a metró. 

Egy külvárosi negyedben szálltunk meg, 4 éjszaka 1 személyre 43.000 Ft-ba került egy vendégházban. Az, hogy kicsit távol volt a belvárostól, előnyünkre vált, hiszen teljesebb képet kaptunk a városról, meg költséghatékonyabb. Metróval pedig 15-20-perc alatt elérhető volt minden. 

Az első napra nem terveztünk előre semmit, majdnem céltalanul bolyongtunk egy-egy kötelező látnivalót beillesztve, a Colosseumot, a Panteont,  a Monumento a Vittorio Emanuele II-t tekintettük meg valamint elsétáltunk a Piazza Navona-ra, valamint a Gianicolo hegyre. 

Monumento a Vittorio Emanuele II

Forum Romanum

Gianicolo-hegy

Tehát egy bő napba be is lehet sűríteni az egész várost, ha nagyon nincs rá több időnk. De inkább legyen, mert ennél még sokkal-sokkal többet rejt. Ezt már éreztük az első napon is. 

Arra számítani kell, hogy a Colosseum jegypénztáránál kígyózó sorok állnak, és csak meghatározott időpontokra lehet jegyet kapni, ezért ajánlatos akár előre, online megvenni a jegyet, vagy itt jön a tuti tippünk: a diadalív után van egy park + kiállítóterem, amit sajnos nem nagyon látogatnak, de van kihasználatlan jegypénztár, itt tudunk venni Colosseumba jegyet, amivel a Forum Romanum is látogatható. 

Rómára azt is mondhatjuk, hogy egy nagyvárosnyi szabadtéri múzeum, és talán idegenvezetőre szükség lehet 1-1 látnivaló pontos körbejárásához, megismeréséhez, de enélkül is abszolút élvezhető.

Panteon

Az alábbiakban pedig leírjuk, melyek voltak azok a helyek, melyek kivívták a város iránti szerelmünket: 

Piazza Navona

Egyik kedvenc terünk a Piazza Navona. Róma történelmi központjának egyik tere, amelyet három barokk szökőkút díszít. Nemcsak napközben, hanem este, éjjel is rendkívül hangulatos, szép fényekkel, igényes utcazenével. 

Campo de’ Fiori

Szűk utcák kötik össze a Navonával, a város másik jellegzetes tere. Számtalan étterem és bár működik itt, de minden hétfőn és szombaton zöldség-, gyümölcs- és halpiac működik. 

20190907_205345_original.JPEG

Trastevere

A legkedveltebb negyedünk volt az egész városban a Trastevere városnegyed. A Tevere folyó nyugati oldalán helyezkedik, igazi kis bohém környék, szabálytalan, sok kis szűk utcákkal, tele hangulatos éttermecskékkel, kocsmákkal, helyi design, kézműves boltocskákkal. Róma vérkeringésének egyik fontos állomása. A negyed egyik végén pedig van egy kisebb tér, ahol minden nap utcazenészek adnak koncertet, nem kis nézőszám előtt. 
Mondjuk ez egész Rómára jellemző, hogy ahol lehet, zenélnek a lakosok.

Giardino degli Aranci

A Narancskert rendkívül impozáns, narancsfákkal tarkított kert, melyben büszkén díszeleg számos mandulafenyő is, tipikusan olyan helye a városnak, ahol nem fordulnak meg turisták, vagy csak elmennek mellette. Igazi pihenőhely, olvasnivalóval, harapnivalóval, innivalóval. A kert végében pedig szinte az összes látnivalót magába ölelő panorámát kapunk. 

És hogy miért mehetnek el mellette csak úgy a turisták? Azért, mert a parktól pár lépésre található egy kulcslyuk, amelyen keresztül egész művi fotókat lehet készíteni és feltölteni az instagramra. A végeredmény tényleg szép, de nagyon nagy sor áll, hogy az emberek lőjenek 1-2 fotót. 

Vatikánváros 

dsc_0473x.jpg

A Colosseummal, a Forum Romanum- és a Panteonnal egyetemben Vatikánvárost sem kell bemutatni senkinek. Érdemes belépőt váltani és felmenni a Szent Péter Bazilika tetejébe, meg természetesen a bazilikát nem szabad kihagyni. 

20190909_114814_original.JPEG
20190906_172822_original.JPEG

Villa Borghese és a Bioparco

Rómában az ókori látnivalók mellett számos parkok és villák találhatóak. Az egyik legnagyobb és legnépszerűbb a Villa Borghese-t körülölelő park, gyönyörű, évszázados fákkal, mezőkkel, szökőkutakkal. A parkban található két lóversenypálya is, valamint a város állatkertje is. 

A Villa Borghese-től a Pincio passzázson át visszasétálhatunk a város egyik ugyancsak közkedvelt terére, a Piazza del Popolo-ra.

Spanyol-lépcső és a Trevi-kút

Kicsit szándékosan hagytuk a végére a legeslegfelkapottabb látványosságokat Rómában. Természetesen mindenképp érdemes megnézni és haza ne jöjjünk úgy, hogy nem másztunk fel a lépcsők tetejére, vagy nem csodáltuk meg az éjjel-nappal fénylő Trevi-kutat. Azonban ha van rá lehetőség, hajnalban érdemes elmenni a kúthoz, finoman szólva is tömeg van ott sajnos a nap szinte összes szakában. 

Együnk,s mulassunk!

Fontos leszögezni az elején, Rómában ne nagyon együnk “kerek” pizzát. Rómában római pizzát ajánlott enni. 🙂

img_5864.JPEG

Ajánlunk egy helyet, a 4 eltöltött napból háromszor vacsoráztunk itt: 

Tonnarello

1876 óta működő étterem a Trastevere negyedben. Ár-érték arányban kiváló, egy átlag tészta ára 8 euró, egy aperol pedig 5. Rendkívül kedves és barátságos a kiszolgálás, az ételek pedig zseniálisak kezdve az előételektől a desszertekig.
Emiatt is áll az étterem előtt kisebb-nagyobb sor, akik szabad asztalra várnak. Ha nem ragaszkodsz, hogy teraszon fogyaszd el a vacsid, akkor hipp-hopp bejutsz. 

Most pedig, a fagylaltok, amiket kipróbáltunk: 

Giolitti

1900 óta fennálló cukrászda és fagyizó, mindent a hagyományoknak rendelnek alá. Számos különleges ízt lehet kóstolni a szokásos sztracsatellán és a csokin kívül, de hupikék törpikék, vagy oreo ízű fagyi nincs. 

La Gelateria Frigidarium

img_5853.JPEG

Egy kisebb fagyizó a történelmi belvárosban, a város egyik legnépszerűbb fagyizója. Átlagosan 15-20 percet kell várni, de megéri, emberes adagokat kapunk. 

Günther – Gelato Italiano

A név ne tévesszen meg senkit, hamisíthatatlan olasz fagyit kapunk, igényes, ízletes. Nekünk ez ízlett a legjobban. Kifejezetten a pisztácia, ami tele volt egész darabokkal, de akár fenyőmag ízű fagyit is kóstolhatunk. 

img_5905.JPEG

Néhány hasznosabb tanács, infó:

Mindig legyen nálunk elég készpénz. A boltokban, az éttermek nagy részében lehet kártyával fizetni, azonban a kisebb fagyizókban – kávézókban nem, valamint szintén készpénzzel tudunk fizetni, tömegközlekedési eszközre szeretnénk jegyet váltani. Az automaták is csak készpénzt fogadnak el. 

Róma alapvetően biztonságos város. Sétáltunk éjjel is a belvárosban, meg a külvárosi lakhelyünkön, semmi atrocitás nem ért minket, sőt. Azonban a népszerűbb látványosságoknál nem árt az elővigyázatosság, néha nagyon nyomulnak az afrikai bevándorlók, akik jeges vizet vagy karkötőket és egyéb eszközöket szeretnének ránk tukmálni. 

Nagy a tömeg, ez tény, de mindig van elég hely még három embernek. Kivéve a Trevi-kutat. 

Kifejezetten tetszett, hogy a metróállomások fel voltak szerelve kijelzőkkel, ahol híreket, időjárás-jelentést és a nélkülözhetetlen reklámokat adtak, de néha csak zene ment, amelyek közül ez maradt meg a legjobban: 

Elvárás nélkül utaztunk a városba, főleg azért, hogy kihúzzuk a listáról. Aztán lehet pont ezért gondolta úgy, hogy megszeretteti magát velünk és számtalanszor fog még meghívni magához minket. Mert valóban, az idei utazásaink legkellemesebb csalódása és a legpozitívabb meglepetése. 

Veni, vidi, vici! Róma győzött nálunk.